Az ESG (Environment, Social, Governance) egy fenntarthatósági átálláshoz kialakított keretrendszer, amely útmutatót biztosít a zöld átállás során a régi gyakorlathoz képest kialakítandó új szemlélethez és megoldásokhoz.
Az üvegházhatású gázok kibocsátása, – széndioxid, kéndioxid, nitrogénoxidok, metán és a fokozódó üvegházhatás következtében a légkörbe kerülő vízpára – mára az elmúlt évtized legmagasabb szintjét érte el. Ez a folyamat azzal fenyeget, hogy az emberi civilizációnak egy visszafordíthatatlan és rendszerszintű ökológiai összeomlással kell szembenéznie, mely folyamatok beláthatatlan következményekkel járnak a társadalmak és az üzleti élet szereplői számára, különös tekintettel a fogyasztói szokások megváltozására, az erőforráshiányra, a szigorodó szabályozási követelményekre, a szélsőséges időjárás következtében kialakuló egészségügyi kockázatokra, a víz és élelmiszerhiányra stb.
A világgazdaság a következő 10 évben elhasználja azt a kibocsátható üvegházgáz mennyiséget, amely még lehetőséget biztosíthatna a Párizsi Megállapodás által meghatározott 1,5 Celsius-fokos küszöbérték át nem lépéséhez. Mindösszesen körülbelül 250 milliárd tonna szén-dioxid egyenértékű üvegházgáz kibocsátása elegendő már ahhoz, hogy elérjük ezt a küszöbértéket, amely ún. visszafordíthatatlan ökológiai fordulópontokat alakít ki, és a pontosan előre nem jelezhető természeti változásokból adódó pénzügyi kihívások elé állítja az üzleti élet szereplőit.
A ’20-as évtizedben már évente körülbelül 50 000 milliárd tonna egyre növekvő mennyiségű széndioxid egyenértékű üvegházgázt bocsátunk ki a légkörbe, amelynek egy része a természetes szénkörforgással nem tud beépülni a biogeokémiai ciklusokba, így az alsó légkörben üvegházgázként hozzájárul a bolygó melegedéséhez, dominóelv alapján beindítva egy sor ökoszisztéma változást.
Melyek ezek a forduló pontok? A grönlandi jégsapka összeomlása, a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása, a Golf-áramlat részleges összeomlása, a permafroszt összeomlása, tengeri jég elvesztése az Északi-sarkvidéken, az indiai nyári monszun jelentős változása, s a sort lehetne tovább folytatni.
Ez kritikus évtized az éghajlatváltozás szempontjából! A most meghozott döntések hatással lesznek arra, hogy milyen mértékben emelkedik a hőmérséklet, és hogy ennek következtében milyen mértékű és súlyosságú hatásokat fogunk tapasztalni.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 2018-as számításai szerint a világnak 2030-ig a 2010-es szinthez képest csaknem a felére kellene csökkentenie az üvegházhatású gázok kibocsátását ahhoz, hogy a 1,5 Celsius-fokos küszöbérték alatt maradjon, és 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást. Ez a számítás azonban azon a feltételezésen alapult, hogy a világgazdaság a ’20-as években évente mintegy évente 8%-kal csökkenti a kibocsátását. Ezzel szemben a kibocsátás tovább nőtt, és a kibocsátás éves csökkenési ütemének sokkal meredekebbnek kell lennie ahhoz, hogy a 1,5 Celsius-fokos határérték alatt maradjon.
Tulajdonképpen arról beszélünk, hogy az egyre szigorodó szabályozás követelményeit nem egy ismételt nyűgként, újabb megterhelő feladatként kell értelmezniük a gazdasági szereplőknek, hanem a saját üzleti túlélésük eszközeként kell használni annak érdekében, hogy értsék a változások okait és várható hatásait, lássák a kockázati valószínűségeket, és adaptálni tudják az egyes kockázatkezelési és hatékonyságfejlesztési megoldásokat a termék- és szolgáltatásfejlesztésbe, az üzleti modelljeikbe.
Az emberi gondolkodásmód evolúciója az elmúlt körülbelül 10 000 évben annak megfelelően alakult, hogy a környezeti feltételek többé-kevésbé változatlanok.
Nem elsősorban az extrém éghajlati, időjárási feltételek változásából adódó kihívásokkal kellett megküzdenünk, hanem az egymással folytatott versenyben előnyt szereznünk.
Ez az évtized mindenképpen paradigmaváltást igényel az üzleti döntéshozóktól, mert a gazdasági verseny mellett a legnagyobb kihívó a természeti változásokból következő ismeretlen hatások sokasága, nem beszélve a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekről és veszélyekről.
A növekedéskényszer szülte versenyben az üzleti szereplők egy olyan csapdahelyzetbe navigálják magukat felkészületlenül, amelyben egyszerre kell mitigációs és adaptációs eszközöket alkalmazva versenyképesnek maradni és önmagukhoz, másokhoz képest is a teljesítményüket, eredményességüket javítani.
Minden nap késlekedés azt eredményezi, hogy nem marad más, csak az üzleti alkalmazkodás, amely az emberi kreativitáson túl mindenképpen igényelni fogja az AI támogatását.
Ezekre a bizonytalanságokra már most fel kell készülnie minden vállalatnak rövid- és középtávra vonatkozó kockázati elemzések segítségével.
A szükséges ismeretek birtokában, vállalata képes lesz az ESG adatok szolgáltatására, fenntarthatósági jelentéskészítésre és az éghajlati alkalmazkodás elindítására.
Ebben nyújt segítséget a 07.14-én induló Vállalati fenntarthatósági kötelezettség tréningünk.
Készüljön fel velünk a kihívásokra! Várjuk tréningünkön!
A cikk írója Hunyadi Mátyás (humánökológus – környezetközgazdász), Vállalati fenntarthatósági kötelezettség tréningünk oktatója.
forrás:
